El kell mondanom.. :/

Naa... Szóval elég régen hoztam ide részt, és nagyon hanyagolom ezt a blogot :/ ugye? De tudjátok mit? Mostantól újra visszatérek! Minden eddigit sajnálok! Ti vagytok a legjobb olvasók! És ne higyjétek azt, hogy én nem így gondolom ^^ Megírom a részt és már rakom is fel :*

12. fejezet - El kell menned!

Könnycseppekkel telt szemekkel ültem a kanapén, hogy mondjam el neki, hogy veszélyben van? Csak küldjem el? Mondjam el neki, hogy veszélyben van? Egészen addig törtem ezen a fejem, míg végül kitört belőlem a sírás.

- Változz át farkassá! - jött oda mellém Lola ijedten

- Miért? - néztem fel rá, jelként kimutatott az ablakon, ekkor észrevettem, hogy 10 vámpír jön a ház felé. Gyorsan átalakultam, majd kisurrantunk a hátsó ajtón. Már csak azt láttuk, hogy a vámpírok betörnek a házunkba, és felforgatják az egészet. Fejemmel a hátam felé mutattam, Lola pedig fel ült rám. El futottunk az erdő mélyére, és le ültünk pihenni. Lola reszketett a félelemtől. 

- Mi lesz, ha követnek? - nézett rám. Én lesütöttem a szemeimet, majd a földre feküdtem. - Nem tudsz átváltozni, igaz? - simogatta meg a fejem. - Szóval töltsük itt az éjszakát? - hallotta a gondolataim. Fejemmel próbáltam bólintani, de most farkas vagyok, így nehéz.

~Lola szemszöge*

Sarah nem tud visszaváltozni, ez így veszélyes lesz. Már álmos voltam, így hozzá bújtam és rajta aludtam el... Éjjel felkelt és sikerült visszaváltozni, éreztem. Hallottam, ahogy beszélt valakihez...

~Sarah szemszöge*

Hallottam egy hangot, egy kisfiú hangját, ismerős volt, de mégis idegen.

- Gyere, gyere - hangoztatta

-Hol vagy? - kérdeztem az idegentől
- Itt, ahol a szem nem lát, de a szív észlel - súgta

- Ki vagy? - néztem körbe

- Az öcséd - mondta halkan

- De... Hisz te meghaltál! - makogtam

- A szelleme vagyok - érintette meg a valami hátulról a vállam. Azonnal odakaptam a fejem, és velem szemben volt az öcsém. Tisztán kivehető volt gyönyörű zöld szeme, az aranyszőke haja, és a csodálatos, szeplős pofija.

- George - simítottam meg az arcát, de a kezem nem tudta megérinteni

- Sarah, emlékszel arra, hogy miután apa megölt, és te rám néztél, akkor szállt ki a testemből a szellemem? - ekkor beugrott az egész, akkor láttam, hogy valami jött ki belőle. Már elkapott a sírás. - Ne sírj!

- George, nagyon hiányzol!

- Tudom, de én meghaltam. Végig követtem az életed. Láttam, hogy az a fiú... Hogy is hívják... - nézett a földre

- Harry?

- Igen, ő. Szóval, láttam, hogy ő tényleg, igazán szeret. Soha ne hagyd el! - próbált átölelni, de már csak szellem.

- Hagyd! - néztem rá

- Csak ennyit akartam mondani, most már átléphetek a túlvilágra. Ég veled! - majd egy fényként eltűnt. Még 5 percig szuszogtam félve, néha-néha megreszketve,

*Reggel, Lola szemszögéből*

A hideg hó takarta lábamat, mikor felkeltem. Még szerencsém volt, hogy nem aludtam tovább. Különben már nem élnék. Sarah tüzet rakott, majd felém tekintett. Gyorsan átváltozott farkassá, utána hátára ültem és bevitt a városba. Itt nem támadhatnak ránk...

11. fejezet - Miért jöttél?

Hirtelen az ajtóból egy szőkeséget pillantottam meg. Hosszas kémlelés után felfedeztem, hogy ő Lola. Gyorsan odafutottam hozzá és magamhoz öleltem.
- Miért jöttél? - motyogtam halkan
- Hiányoztál. - súgta - Már annyira, hogy elviselhetetlen volt a hiányod - szorított meg
- De veszélyt jelentek rád - néztem az ablak felé
- Nem érdekel! Megtanultam varázsolni, megvédelek - nyomott egy leheletnyi puszit az arcomra
- Úgy szeretlek - eresztettem el
- Na, hol lesz a szobám - fogta meg bőröndjeit. Megragadtam a csuklóját és a vendégszobába vezettem. Vagyis, már Lola szobájába. Felcsillanó szemekkel nézett körbe, tényleg szép szoba. 

Gyorsan kipakoltunk, aztán megreggeliztünk.

- Milyen álnevet választasz? - kérdeztem tőle

- Szerintem Jessica Roberts. - találta ki gyorsan - Te? - nézett rám

- Én Roxana O'Brien leszek - mosolyogtam

- Találtam egy varázslatot, ami megtudja változtatni a külsődet - kacsintott Lola, vagyis Jess. Ezt még meg kell szoknom.

- Akkor vessük be, de előbb el kell terveznünk magunkat - somolyogtam, gyorsan lerajzoltam az új külsőnket, azaz 3 óra alatt.

- Biztos vagy benne, hogy ennyire meg kell változnunk? - nézett felém ijedt szemeivel Lola

- Igen, Lola. Muszáj. De te mondtad, hogy mi attól még ugyanúgy fogjuk egymást látni - majd a kezébe adtam a két papírt

- Hát jó. - rántott vállat. Ezt követően felmondta varázslatot. Két apró kék fény kezdett el körözni mellettünk. Majd a földre estünk össze. Óvatosan felálltunk.

- Na? - kérdő szemeit meresztette rám Lola. Megráztam a fejemet, de tükörben nem önmagamat láttam. Hát sikerült.
- Megváltoztunk - mondtam ki az egyértelmű tényt.
- Szeretlek! - ölelt át. Hirtelenjében a vér kifutott a lábamból. Egy újabb látomás jelent meg. De ezt már láttam. Harry halott volt, de most az az árny Lolára csapott le. Félelem teli arccal tértem vissza a valóságba. - Mi baj van? - nézett az arcomra
- Nem engedem - borultam a nyakába

Lola                           
 Én

A 11. fejezettől...

Sziasztok! Most egy ilyen 'előretekintő'-t hoztam nektek ^.^ De a kövi rész csak holnap jön, ha nem később >o<

...- Nélküle nem megy! - fordultam Lola felé
- De meg kell tenned, ha meg sem próbálod, akkor belehalsz! - érintette meg a kezem...

~o~

...Magányosan ültem a kanapén. Csak a légy zümmögött. Elment, és már soha többet nem jön vissza. Csalódtam benne. De látni akarom...

~o~

...-Hol vagy? - kérdeztem az idegentől
- Itt, ahol a szem nem lát, de a szív észlel - súgta...

~o~

...- Sarah! - csókolt meg a titokzatos idegen. Óvatosan előhúztam a táskámból a borspray-met és arcon fújtam vele. - Nem ismersz meg? - tekintett rám
- Nem, sajnálom...

~o~

...- KIK VAGYTOK? - akadtam ki...

~o~

10. rész - Minden véget ért, de hisz csak két hét volt

*Sarah szemszöge, már Alaszkában*

Megtörtént. Elváltam a szerelmemtől, a családomtól, a barátaimtól. Egyedül vagyok. Az új falkámmal mégsem találkozhatok. Veszélyt jelentenek rám. A csillagos eget fürkésztem két kék szememmel. Szívemben fájdalmat és vágyat észleltem. Csak a régi életemet akarom visszakapni.

*Harry szemszöge, még Londonban*

Hiányzik Sarah. Éjjel nem tudtam aludni, csak a szőke haja járt a fejemben, kék szemei és selymes érintése. Arra vágytam, hogy újra magamhoz ölelhessem ártatlan testecskéjét, hogy lássam vérfarkas szemeit, de megváltoztatták a farkasát. Sokkal szebb lett, mint volt. Még mindig magam előtt látom égszínkék szemeit, sötét bundáját. De ha ezekre gondolok a torkom összeszorul, a lélegzetem elakad. Szeretem őt. Ám Zayn is. A távkapcsolat sem működik. Az univerzum nem akarja, hogy vele legyek. Csak bajt hozok rá. Nem lett volna szabad azon a napon a fiúkkal lennem. Most is szomorúan a konyhában ülök. Liam mellettem.

- Liam - fordultam felé

- Mond Harry - nézett rám

- Te hogy szoktad Danielle nélkül kibírni? - sütöttem le a szemeimet, a könnycseppek már marták két látószervemet, már nem bírtam vissza fojtani és kitört belőlem a sírás.

- Tudod, ha elég erős a szerelmed Sarah után, akkor mindent kibírsz - paskolt hátba

- De nagyon hiányzik - estem rá a konyha asztalra

- Nyugodj meg! Ha akarod, akkor küldj neki telepatikus üzenetet! Hiszen vérfarkasok vagytok - mondta

- NE! - futott be Lola

- Miért? - kérdően tekintett rá Liam

- Mert, akkor Mordu megtalálná! - figyelmeztetett Lola

- Igaza van - álltam fel és mentem a szobámba

*Zayn szemszöge, eközben*

Az egész beszélgetést végig hallgattam. Harry mégis csak jobban tudja szeretni, mint, ahogy én tudnám. Meg kell keresnem Sarah-t, hogy boldog lehessen!

*Külső szemlélő szemszögéből, 10 óra múlva*

Zayn azon törte a fejét, hogy hogyan menjen Sarah után, de nem tudta, hogy Lola utána ment. Hiszen ő úgy sem vérfarkas. Nem tudja felfedni Sarah titkát. Harry és Sarah pedig az eget nézték. Harry a lemenő nap sugarait kémlelte. Sarah pedig a napfelkeltét várta. Szeméből apró könnycseppek ugráltak a földre, majd elnyelte őket a parketta. Felállt és a konyhába ment. Laptopját táskájából előhúzta. Munkát keresett.

*Sarah szemszöge*

Meg kell változtatnom a nevemet, de nem tudom, mi legyen. Nagyon tetszik a Roxana. Igen, Roxana O'Brien leszek. Hirtelen az ajtóból egy szőkeséget pillantottam meg. Hosszas kémlelés után felfedeztem, hogy ő Lola...

9. rész - Nem mehetsz el!

Megpillantottam egy csodásan elrendezett asztalt, rajta ételt. Harry magához húzott. Szívem egyre gyorsabban ütött. Leültünk, aztán vele szemben találtam magam. Szeméből egy könnycsepp folyt végig az arcán. Egy szót sem szólt. Miért lett ilyen hirtelen szomorú? Járta át fejem ez a gondolat.

*Külső szemlélő szemszögéből*

Sarah búsan szemlélte Harry könnycseppjeit. Azt hitte miatta ilyen. Mellkasában szúró fájdalmat érzett. Odament szerelméhez, ezután vállkendőjével lágyan megtörölte az arcát. Harry szíve égett a fájdalomtól és a vágytól. Legszívesebben azonnal rávetette volna magát a lányra, de van, amiről Sarah sem tud. Harry-nek Josh bármikor tud küldeni, telepatikus üzeneteket. Most is kapott egyet. Sarah mély, kék szemeibe nézett.
- Maradj velem! - súgta, alig észrevehetően. Ám Sarah meghallotta.
- Örökre itt leszek, veled, a karjaidban - bújt hozzá. Harry az ölébe csúsztatta az ártatlan lányt. Óvatosan ringatózni kezdett. Sarah képességei is megjelentek ebben a pillanatban. Egy látomása volt. Hatalmas veszekedés. Majd egy hideg, havas tájon kötött ki. Távol mindentől. Hidegrázással távolodott el látomásától.
- Mi történt? - súgta halkan Harry, Sarah izzadt a félelemtől, már tudta mi jár a fejében. Szeméből könnycseppek potyogtak.
- Miért kell elmennem? - tekintett bele zöld szemeibe
- Hát megtudtad - sütötte le szemeit Harry
- Mond már! - háborodott fel Sarah

*Sarah szemszögéből*

Szívem hevesen dobogni kezdett. Szemeimből a könnyek záporként hullottak.Féltem. Harry forró testével találtam összebújva magam.
- Mert meg akarnak ölni! - hajtotta Harry a fejét a vállamra. Torkomban gombócot éreztem, lélegzetem elakadt. Mikor már szóhoz próbáltam jutni, Harry ajkait az enyémekre helyezte
- Gyere velem - kérleltem halkan
- Nem lehet! Nem kockáztatom az életedet! - túrt bele a hajamba. Hirtelen újabb látomást láttam. Harry volt benne, nyakából folyt a vér, teste sápadt volt. Hajából galacsinok lógtak, majd megláttam egy arcot, ami villám sebesen felém rohant. Mély levegővétellel tértem vissza. - Jól vagy? - fogott meg Harry
- Nem! - ráztam a fejem
- Újabb látomás? - nézett felém zöld szemeivel
- Istenem! - öleltem át

*3 órával később, Külső szemlélő szemszögéből*

Sarah már pakolta össze a cuccait, hiszen nem sokára Alaszkába utazik. Szíve hevesen vágtatott. Nem tudta elfelejteni a látomását. Féltette szerelme életét. Szomorúan az ágyra borult, mikor már 10 bőröndöt tele rakott melegebbnél melegebb ruhákkal. Belegondolt az új életébe, új falkája lesz. Meg kell változtatnia a nevét. Sírt, mert el hagyja a családját, az életét.
- Indulhatunk? - tért be hozzá Josh. Sarah óvatosan bólintott. Majd együtt lementek
- Sarah! Én is megyek! Nem hagyhatsz itt! Tudom, hogy vérfarkas vagy! - szaladt oda hozzá Lola. Sarah átölelte barátnőjét, majd egy 'Sajnálom'-ot súgott a fülébe. Egyedül indult el...

8. rész ~ Ennyire megszerettem?

Nos... Megembereltem magam és írtam egy 8. fejezetet is, így ebéd után. Remélem tetszik, a kövi rész holnap jön... Jó olvasást!
~o~
- Harry! Nem tudok énekelni! - néztem az említettre
- Dehogynem - majd adott egy gitárt.
- Most ezzel mit csináljak? - szegeztem rá a tekintetem továbbra is
- Énekelj és gitározz! Gyerünk! - parancsolt rám. Nem tudtam, mit tegyek. Hirtelen eszembe jutott egy szám. Megpengettem a gitár húrjait, majd belevágtam.

- Ebben mi nem volt szép? - kérdezte cinikusan Kathya
- A hangom - válaszoltam, majd még dalolásztunk egy kicsit.

Hajnal 2 órakor toppantam be a házba. Átöltöztem, majd az ágyra hajítottam magam. De reggelig csak fetrengtem. Mikor már úgy éreztem, hogy nem vagyok képes tovább csak feküdni, akkor felkeltem letusoltam, a hajamat felkontyoltam. Majd felvettem valami ruhát.
~Én*

Lemásztam az emeletről, majd egy kis müzlit juttattam szervezetembe. Leültem a Tv elé, majd rögtön fel is álltam. A szobámba mentem, megfogtam két pórázt, végül Lilo-val és Lily-vel elindultam egy parkba. Ahogy sétálgattunk hirtelen megláttam, azt akit soha nem akartam újra látni. Mike-ot, a volt pasimat. A méreg átjárta az egész testem. Valami hirtelen megsebezte a számat. A két szemfogam kinőtt. Éreztem, ahogy szemem vérbe lábad. Szaporázni kezdtem a lépteimet. De ez hiábavaló volt. Mike észrevett. Közeledni kezdett felém két Rottweilere társaságában.
- Sarah! - futott közelebb. Szemeimet lesütöttem, mintha nem vettem volna észre.- Sarah! Hallassz? - majd megfogott a vállamnál. - Miért nem állsz velem szóba? - szegezte rám bociszemeit
- Nem is tudom. Talán, mert olyan 12 lánnyal megcsaltál - majd mentem tovább.
- Ajh... Nem felejthetnénk el? - jött utánam
- Nem! - rivalltam rá
- Miért? - állt be elém
- Már mondtam, és hagyj békén - ezután mentem, nem érdekelt a világ, ami elég nagy hiba volt, ugyanis neki mentem egy pasinak, de... Harry volt az.
- Ennyire hiányoztam? - nézett rám
- Haha. Nagyon is - nyomtam egy leheletnyi puszit az ajkaira.
- Áll még az ebéd? - kérdezte óvatosan
- Igen - bólogattam hevesen - De bocsi, sietek haza - aztán gyorsan szaladtam haza felé. Lola egy seprővel és gumikesztyűvel fogadott.
- Nos, kicsilány. Itt az ideje a takarításnak! - adta a kezembe
- Lola! Ma randim lesz - ahogy ezt kimondtam, rögtön vissza is vette, majd felhúzott a szobámba.
- Igazán mondhattad volna előbb is - tette csípőre a kezét.
- Bocsi, de csak tegnap este derült ki - ezzel elkezdtünk kutakodni a szekrényben. Nagyon nehezen találtunk ruhát, mivel még nem nagyon voltam vásárolni 16 éves korom óta, amióta festem a hajam. Hát igen, ez is kiderült rólam. Végül találtunk egy nagyon szép, nyárias ruhát.

Gyorsan sminkeltünk, majd a hajamat fabrikáltuk össze. A szívem hevesen kezdett dobogni, mikor meghallottam az ajtó csukódását. Harry megérkezett. Lementem az emeletről, aztán megláttam a lovagomat. Kék blézerben, fehér pólóban, fekete nadrágban és tornacsukában virított. Testem-lelkem lázban égett. Ennyire megszerettem volna? Bájosan küldtem felé egy mosolyt, aztán magamhoz szorítottam.
- Nagyon szép vagy - súgta hajamba. Illata átjárta egész testem. Valami bizsergést éreztem a lábamban - Indulhatunk? - fogta meg a kezem
- Persze. Hova megyünk? - szegeztem rá tekintetem
- Titok - mosolyodott el bájosan. Egy szemkötőt kötött a szememre, aztán felkapott a hátára. Valahova elvitt. A szememről levette a kendőt, mellyel a szemem takarta le. Megpillantottam...

7. rész ~ Egy falka, egy lélek

- Kicsim, mi a baj - jött oda anya

- Miért nem mondtad el, hogy vérfarkas vagyok? - néztem bele szemeibe

- Már megvolt az átváltozás? - kérdezte, én pedig bólintottam - Azért nem, mert a falka nem engedte. Idővel kellett megtudnod - majd átölelt

- Ma éjfélkor lesz a falkával egy találkozóm - szakadtam el tőle

- Akkor öltözz szépbe, ugyanis ez egy ilyen ünnepség lesz, hogy új családtag érkezett, és egyet meg elveszítettek

- Miért?

- Mert te lettél az új - mosolyodott el

- Ja jó... Éhes vagyok

- Gondolom, valami húst kérsz, igaz?

- Ühüm - majd lementünk anya adott mindenkinek kaját, de Zayn nem volt sehol. Gyorsan felszaladtam a szobámba és ledobtam magam. Tárcsáztam Zayn számát, de nem vette fel. Istenem! Remélem nincs baja. Még csak 8 óra, megyek megkeresem. Kifutottam az udvarra, de Harry lefogott

- Hová mész?

- Zayn-t megkeresni - válaszoltam

- Hadd menjek veled - kérlelt, de én vérfarkasként akartam menni, így ez nem jó ötlet.

- Nem, egyedül kell megkeresnem! Én bántottam meg!

- Oké, az erdőben van - majd szagolt egyet a levegőbe - a sűrűjében - ezután elkezdett futni. Hirtelen eltűnt. Talán ő is vérfarkas? Az lehetetlen! Elkezdtem futni, és gyorsabb voltam, mint gondoltam volna, pedig át sem változtam. Hirtelen megpillantottam a falkámat. Zayn ott volt az egyik bokor mögött. Odamentem és átöleltem

- Nem akartalak megbántani - súgtam a fülébe

- Te mit keresel itt? - nézett rám

- Utánad jöttem

- Harry?!

- Nem tudom, de honnan tudod, hogy vele indultam el?

- Az mindegy, gyere menjünk vissza, nem haragszom - ezzel visszaindultunk, de Harry sehol. 10 óra volt mire hazaértünk. Zayn elment, én meg visszamentem az erdőbe. Persze átváltozva. Az összes farkas ott volt.

- Itt az ideje az emberré alakulásnak - mondta Josh, és mind átváltoztunk. De Harry is ott volt a farkasok között. Azt hittem ott fogok meghalni, amikor megláttam göndör fürtjeit. - Sarah, válassz magadnak egy lány és egy fiútársat, akik állandóan veled lesznek. Kathya, Leila a lányok és a fiúk pedig Harry és Hugo.

- A fiúk közül legyen Harry

- Jó választás - bólogatott Harry, aki annyira megvolt lepődve, mint én

- És.. Kathya - mosolyogtam. A lány felállt és átült mellém.

Kathya:

- Most beszélgessetek - Josh, és leült

- Miért nem mondtad el, hogy vérfarkas vagy? - néztem Harry-re

- Mert te sem!

- Én elmondtam volna, de csak ma lettem! Egyáltalán mióta vagy?

- Két hete - megforgattam a szemeim, majd Kathya felé tekintettem

- Szia! Te vagy Kathya?

- Öhm.. igen

- Mióta vagy vérfarkas?

- 106 éve

- Micsoda? - tátottam el a szám

- Háát.. a vérfarkasok halhatatlanok

- Ja, és téged ért valami trauma?

- nem is kevés. Kezdjük ott, hogy az apám híres sínész volt, így soha nem törődött velem. Egyszer a pasim elvitt az erdőbe, ahol megerőszakolt, így találtak rám ezek a farkasok és átváltoztattak. A te történeted meg mindenki ismeri - mosolyodott el

- Mi a hobbid?

- Farkasként bolyongani és énekelni, mint amit a legtöbb vérfarkas szokott

- Ti szoktatok énekelni?

- Persze, csak úgy tudsz farkas lenni, ha jól énekelsz - szólt közbe Harry

- Te fogd be! - nyújtottam rá a nyelvem

- Ha nem húzod be, leharapom

- Na, hajrá!

- Te mondtad - majd megragadott és megcsókolt. Nekem nem volt ellenemre, sőt élveztem is, de sok volt! Arcon csaptam, majd elkezdtem szaladni. - Sarah, várj! - kiáltott utánam. Aztán elkapott

- Hagyj békén! - löktem neki oda

- Sarah, muszáj volt!

- Nem! Miért lett volna az?

- Mert.. szeretlek! - nyögte ki

- Micsoda?

- Szeretlek! Tessék, kimondtam! - átöleltem és szorosan magamhoz húztam. Mámorító illata átjárta az egész testem. - Holnap eljössz velem ebédelni?

- Igen - bólintottam

- Gyere, most lesz az éneklés! - majd visszamentünk...

6. rész ~ Kiválasztott

Lola elájult. Gyorsan megragadtam és a fűre fektettem. A farkas átváltozott emberré.

- Nem fog erre emlékezni, de ne is mond el neki, hogy mi vagy - ült le egy fatörzsre

- Miért nem mondhatom el neki? - értetlenkedtem

- Mert ő egy boszorkány! De még nem jöhet rá - mosolygott

- Miért lettem pont én a kiválasztott?

- Mert te rengeteg bajt átéltél, az univerzum akarta így, ja, és édesanyád is vérfarkas volt - ez a szívembe hatolt. Lehetetlen!

- Milyen vérfarkas?

- A leggyönyörűbb és legerősebb, akit valaha láttam.

- Hogy nézett ki vérfarkasként?

- Nos, feje barnán ékeskedett, lábai szürkék, míg farka fehér volt. A teste pedig feketében csillogott. Hasonlítasz rá.

- Mégis mennyire?

- Te szürkésbarna farkas vagy, hasadon egy fekete jellel

- Mivel fog ez járni?

- Hát... Sokkal jobban fogsz hallani, mint ezelőtt. A fogad váratlanul megfog nőni, mint a vámpíroknak, de ez csak az első pár hónapban amíg nem lesznek csonttörő fogaid. Érteni fogod, amit a kutyák mondanak. Képességed s lesz, talán az emberek fejébe fogsz, vagy a jövőbe. Az is előfordulhat, hogy mindkettő. Ja, és hallhatatlan vagy.

- Mire vagyok én a Kiválasztott?

- Ez jó kérdés. Neked kell megállítanod Mordu (Mordü) gonosz tettét. Ő egy vámpír, és tucatszámra öli az embereket. A gond az, hogy ő egy másik dimenzióban van, de nem sokára visszatér.

- És nekem kell megölnöm... - fejeztem be a gondolatmenetet

- De nem egyedül! A mi falkánkban 23 vagyunk. Rajtunk kívül Londonban még van 4 falka. Ha összefogunk nem lesz gond. - hatalmas fájdalmat éreztem a gyomromban és összeestem - Jól vagy? - szaladt oda az a fiú

- Nagyon fáj a gyomrom

- Nyugalom, most alakul a ragadozó szervezeted

- Jó tudni - szűrtem ki a fogaim közt

- Egyébként Josh vagyok - vigyorgott

- Szerintem ez nem a legmegfelelőbb alkalom a bemutatkozásra

- Igaz. Sajnálom - hajtotta le a fejét

- Hogy tudok átváltozni vérfarkassá?

- Csak kezdj el futni, majd ugroj egyet, és közben gondolj arra, akit szeretsz. - Én felálltam, az erdő felé futottam, és Harry arcát gondoltam magam elé. Farkas lettem. - Lefotózhatlak? - kérdezte Josh. Én ránéztem és értette, mire gondolok. Elővette a kameráját és klikkelt egyet. Odamentem megnézni a képet, és elég szép vagyok farkasként.

Lola ébredezni kezdett. Josh felrakta a hátamra, majd hazaszaladtam vele. Gyorsan visszaváltoztam, és pont felébredt. Bevezettem nappaliba, aztán egy vizes borogatást nyomtam a fejére.

- Mi történt?

- Beverted a fejed, ahogy futottál le a lépcsőn - mosolyogtam rá

- Ja... Furát álmodtam

- Megesik. - ekkor Jim lépett be az ajtón.

- Sziasztok! - köszöntem

- Mi történt? - érdeklődött Niall

- Leestem a lépcsőről - válaszolt Lola

- Óú.. - szaladt oda Niall - Nincs semmi bajod? - majd magához ölelte

- Sarah, jössz velem beszélni? - kérdezte Zayn

- Öhm... Persze - ezzel felálltam és Zayn után indultam a szobámba.

- Hol is kezdjem? - járkált fel-alá

- Zayn! Csak mond! - parancsoltam rá

- Oké. Eljönnél velem holnap moziba, vagy vacsorázni? - mondta ki végül. Én egy döntés előtt álltam.Zayn kedves, szexi, cuki és okos. De mi van, ha Lola igazat mond és bejövök Harry-nek. Harry nekem jobban bejön. Megpróbálom őket összehasonlítani. Szóval Zayn most vallotta be, hogy tetszek neki. Harry csak álom maradt. Zayn tökéletesen az ellentétem, ez kicsit vonz. Harry-ben van valami, ami miatt érzem, hogy hasonlítunk. Zayn többször megcsalna, mert olvastam a híreit. Harry hűséges. Nem tudom - Sarah! Két perccel ezelőtt kérdeztem tőled valamit!

- Ja, bocsi - ráztam meg a fejem

- Nos?

- Nem tudom. Talán...

- Szóval, nem - folytak le könnyei arcán - Megértem. Nem vagyok elég megbízható - majd elkezdett futni

- Zayn! Nem úgy értettem! - leborultam az ágyamra és zokogásban törtem ki...

5. rész ~ Mi történik?

- Kislányom, kelj fel. Elfogsz késni - lökdösött anya

- Ébren vagyok - nyitottam ki a szemem

- Öltözz át és irány a suli! - parancsolt, ezzel kiment. Kómásan megmosakodtam, aztán felvettem egy normális ruhát.

~Én*

(jókómásfejevanacsajnakdesegázxd)

~Lola*

Majd Lola befutott a szobámba és átölelt.

- Sajnálom, hogy így beszéltem veled! Imádlak, csak féltékeny vagyok! Kérlek, ne haragudj rám!

- Nem haragszom - öleltem vissza. Majd hamar megcsináltam a hajam és már futottunk is a suliba. Ez az utolsó nap. Ezt vártam egész évben! Amint beérünk mindenki papírrepülőket dobált meg ilyenek.

Végre itthon vagyunk. Anya nagyban munkálódik egy pasi portréján, így csendbe kell lennünk. Békésen neteztem, amikor Lola beszaladt hozzám és elkezdte:

- Menjünk el az erdőbe!

- Micsoda? Miért? - ugrottam fel

- Van valami olyan érzésem, hogy oda kell menni! - nem tudtam mit tenni, gyorsan felálltam és elindultunk egy közeli erdőbe. A fák érintették a bőrömet, egyre több sérülés jelent meg rajtam. Hirtelen hatalmas farkasokat láttam meg egy tűz körül. Egy fekete felénk kezdett jönni. Nem mozdultam meg. De így is meglátott. Mellém jött, ám nem akart bántani. Leült elém és a szemembe nézett. Amikor úgy éreztem, hogy nem fog harapni, akkor ujjaim közeledni kezdtek felé. Feje búbjára tettem a kezem és megsimogattam, ekkor odavezettek minket a tűzhöz. Egy feér farkas az ölembe feküdt. A többiek pedig elkezdtek futkározni a tűz körül. Egyre és egyre gyorsabban. A tűz egyre magasabb lett. A fekete farkas Lolát arrébb vonszolta, de a fehér még továbbra is az ölemben feküdt. Hirtelen színe átváltozott. A farkas, aki ölemben feküdt a tűzbe ugrott és hagyta magát elégni, de a tűz felől a füst felém jött. Szám tátva maradt, így belélegeztem. Majd elsötétedett minden. Pár perc múlva újra mindent láttam, de nem éreztem a kezeim.

*Lola szemszöge*

Végre visszamehettem. De Sarah-t viszont sehol nem láttam, de a farkasokat sem, csak egyet, azt a fekete farkast. Meg még egy másik farkast, ami eddig nem volt itt. Közeledni kezdett felém. Aggódó szemeket vetett rám. Majd emberi alakja lett, Úristen!

*Sarah szemszöge*

Mi történt? Farkas vagyok! A fekete farkas elkezdett hozzám beszélni.

- Vérfarkas lettél! Te vagy a kiválasztott! - majd meghajolt előttem - Ha újra ember akarsz lenni, csak tégy érte! Mindössze akaraterő! Próbáld meg! - aztán arra gondoltam, hogy otthon meglátom Harry arcát, és újra két lábra emelkedtem. Lola ledöbbent arccal nézett rám, majd dőlni kezdett...